Főoldal Kispapok V. Évfolyam (2011-es évfolyam)
V. Évfolyam (2011-es évfolyam) PDF Nyomtatás E-mail

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_I_P3042583.JPG

Drahos Dávidnak hívnak, 19 éves vagyok. Forrón élek családommal egy kertes családi házban. Egy húgom van, aki 15 éves. Általános iskolába 4 évet Forróra, majd 4 évet Encsre, a szomszédos városba jártam. A középiskolai tanulmányimat a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában végeztem. A Kelemen Didák Minorita Kollégiumban voltam kollégista. A minorita plébániára jártam 3 évig ifjúsági közösségbe, és a plébániai életbe is besegítettem az oltárszolgálatommal. Tagja vagyok már 5 éve a forrói ifjúsági énekkarnak.

A hivatás gondolatát Isten 2009 nyarán helyezte a szívembe egy erdélyi tábor alkalmával. Ekkor volt az a pont, amikor erőteljesen elkezdtem kutatni a felmerült kérdéseim után: Ez valóban Isten hívása? Ha az, akkor valóban pont én lennék az, akit Isten meghív a papi hivatásra?

De az Úr gondoskodott róla, hogy kérdéseim ne legyenek megválaszolatlanok. Olyan embereket, atyákat, és olyan alkalmakat adott, ami által egyre világosabbá vált számomra, hogy Isten pont engem választott ki a gyengeségeimmel együtt, és ekkor tudatosult bennem, hogy Ő úgy akar az Ő szolgálatára hívni, amilyen én magam vagyok.

Ezen felbátorodva adtam be a jelentkezésemet az egri egyházmegye főpásztorának, aki bizalmat szavazva az első éves kispaptársaimnak és közöttük nekem is, felvett bennünket az Egri Papnevelő Intézetbe.

Visszatekintve ez az elmúlt időszak vívódásokkal, kérdésekkel teli idő volt.

Hálát adok az Istennek, hogy célt adott az életemnek és meghívott erre az útra. Hálás vagyok mindazoknak, akik szeretettükkel, törődésükkel és példájukkal segítettek az ide vezető úton. Nagyon köszönöm a híveknek az imákat, melyeket a papi és szerzetesi hivatásokért mondanak. Kérem, ne hagyják abba, hogy mindig legyenek olyan fiatalok, akik bátran „igent” tudnak mondani Isten hívó szavára.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_I_P3042580.JPGHolló Gábornak hívnak. 22 éves vagyok, Eger városából származom. Születésemtől fogva vallásos neveltetésben részesültem, szüleimnek hála. Már egész kicsin szerettem a templomban és annak környezetében lenni. Sokáig úgy gondoltam, felnőttként majd családos életet szeretnék élni. A Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban érettségiztem, azt követően pedig, idegen nyelvek iránti fogékonyságomból kifolyólag, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, anglisztika szakos hallgatóként kezdtem meg tanulmányaimat. Négy félévet végeztem el az angol szakon, közben mű- és szakfordítói irányban kezdtem specializálódni, bár konkrét elképzelésem nem volt a jövőt illetően. Az egyetemen eltöltött két év alatt fogalmazódott és érlelődött meg bennem a kérdés: „Mi a konkrét célja az életemnek?” Ekkor fordultam az Atyához azzal a kéréssel, hogy mutassa meg, mi velem a szándéka.

Sok kápolnai magányban töltött este folyamán hallottam meg az Úr hívó szavát, azt követően pedig  fokozatosan alakult ki bennem a felismerés, hogy a papi hivatás van számomra kijelölve. Igen nagy erőfeszítések árán sikerült lemondanom a családos életről alkotott vágyamról, igent mondva a hívó szóra. A papi hivatás pedig fokozatosan egy nagyon mély vággyá, örömet adó jövőképpé alakult bennem. És ez az erős vágy, hogy életemet az emberek szolgálata által Jézus Krisztusnak ajándékozzam, folyamatosan él bennem, és állandó boldogsággal tölt el.

Dióhéjban összefoglalva ez hivatásom kezdetének története. Köszönöm a kedves testvérek imádságát, amit a kispapokért, leendő kispapokért és köztük értem eddig folytattak, és egyúttal kérem, hogy az értünk mondott imádságokban továbbra is legyenek kitartóak, hiszen mi, kispapok, mind a kezdetén vagyunk egy csodálatos hivatásnak.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_I_P3042586.JPGLiga Konrádnak hívnak, 19 éves vagyok. Egerben születtem, az idén érettségiztem. Mezőszemerén lakom családommal, testvérem nincs. Középiskolai tanulmányaim befejeztével beadtam jelentkezésemet az Egri Hittudományi Főiskolára.

Nem volt egyszerű az igen kimondása Jézus meghívására. Keresztségemre az idén vízkeresztkor került sor. Már előtte is éreztem egy boldog érzést, amikor a templomban lehettem. Később rájöttem, hogy ez az Oltáriszentség közelségének köszönhető. Közben készültem a keresztégre, mely még közelebb vitt Jézushoz és az Ő irántunk érzett végtelen szeretetéhez. Majd megismerkedtem a szemerei egyházközséggel, ahol rengeteg kegyelmet kaptam az Úrtól. Az emberi kapcsolatokban újdonságként tapasztaltam meg a felebaráti szeretetet. Imáimban elmélyültem, kérdéseimre választ kaptam, és igent mondtam Jézus Krisztus hívására. Hálát adok az Istennek a sok kedves emberért, akik megerősítettek abban, hogy bátran és boldogan elfogadjam ezt a hatalmas ajándékot.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a mezőkövesdi plébánia papjainak, hogy segítettek lelki felkészülésemben, különösen Galó József atyának, aki segített döntésem meghozatalában, magatartásával, papi identitásával megmutatta a Jézushoz vezető utat, továbbá köszönöm a szemerei közösségnek, hogy imáival támogat engem.

Zárásul Reményik Sándor gondolatait szeretném megosztani önökkel: „Áldom Istent, ki nékem megváltást hozott, és azt, aki értem csak egyszer is imádkozott”.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_I_P1140223.JPG

Maksó Péter vagyok. Egy vallásos kis mátrai palóc faluban, Hasznoson születtem, egy kevésbé vallásos korban, 1964. június 14-én. Általános iskola alsó tagozatát itt a faluban, felső tagozatot a szomszédos kisvárosban, Pásztón végeztem. Középiskolába Gyöngyösre, a Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolába kerültem. További tanulmányaimat Budapesten folytattam, ahol a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán 1985-ben diplomát szereztem. Villamosmérnökként ezután a KFKI-ban (Központi Fizikai Kutató Intézet) helyezkedtem el. Közben behívtak másfél éves katonai szolgálatra, Vácra. A rendszerváltás környékén váltottam és a turizmus felé vettem az irányt. Síoktatóként és idegenvezetőként dolgoztam a környező országokban egészen mostanáig. Közben a Testnevelési Egyetemen az alpesi sí sportágban edzői képesítést szereztem.

Hitéletem nem töretlenül, de életem folyamán fokozatosan fejlődött és bontakozott ki. Egyik lényeges állomása ennek az útnak, amikor 18 évesen fogadalmat tettem, hogy ezután minden nap olvasom a Bibliát, életem végéig. Másik ilyen mérföldkő volt, amikor 40 évesen tisztasági fogadalmat tehettem Isten nagyobb dicsőségére, ezt is életem végéig. Fontos állomás még életemben az a hivatástisztázó lelkigyakorlat, amit 2009-ben itt az egri szemináriumban végeztem. Ekkor még nem kezdtem el itt a papságra való készületet, de 2010-ben beiratkoztam a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára, aminek az alapképzését az idén sikeresen befejeztem és onnan átvett hallgatóként folytathatom tanulmányaimat, lelki életem fejlesztését és készületemet a papságra,Isten és az embertársaim szolgálatára itt, az Egri Papneveldében.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_I_P3042589.JPGPapp Tamás vagyok. 1986. január 12-én születtem Nyíregyházán. Szüleimmel élek. Van egy nővérem és egy bátyám, mind a ketten családosok és külön háztartásban élnek.

Szüleim vallásosan neveltek. Kisgyermek korom óta járok templomba, és elsőáldozásomtól kezdve már ministránsként vettem részt a szentmisén.

Általános iskolai tanulmányaimat Nyíregyházán végeztem, a középiskolai tanulmányaimat szintén Nyíregyházán, a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban folytattam. Érettségi után egy évig hittanár-történelem szakos főiskolai hallgató voltam.

A papi hivatás gondolata már gimnazista koromban foglalkoztatott, de nagyobb figyelmet nem tulajdonítottam neki. Ám ahogy telt az idő, egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy valami több kell. Közben többen is föltettek két kérdést: „Jól vagy? Helyeden vagy?”. Az elején még csak elpoénkodtam ezzel, de később a szívem mélyén éreztem, hogy nem vagyok jól, és nem vagyok a helyemen.

A jóisten terelgetése folytán közelebb kerültem az oltárhoz úgy, mint sekrestyés, és ezt a szolgálatot a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társ székesegyházban teljesítettem kisebb nagyobb megszakításokkal öt évig. A sekrestyés éveim alatt számtalan papot ismerhettem meg. Jelen voltam számtalan esküvőn és keresztelőn is. Ez idő alatt elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot, ahol banki ügyintézői képesítést szereztem. Ezen a szakterületen nem sikerült elhelyezkednem, és ismét visszakerültem sekrestyésnek. Ez jelzés értékű volt a Jóisten részéről, de még mindig hiányérzetem volt, és belegondoltam, hogy nem maradhatok sekrestyés életem végéig. A Gondviselésnek köszönhetően két alkalommal is részt vehettem szent ignáci csendes lelkigyakorlaton, ahol már egyre erősebben hallottam a két kérdést, hogy „Jól vagy? Helyeden vagy?”.

Másfél – két éve jutottam el oda, átimádkozás után, hogy ki tudtam mondani hangosan is azt a szót, amely négy betűből áll, de nagy súlya van. Ez a szó: az igen. Nagyon boldogság volt bennem, hogy Isten hívó szavára kimondtam az igent.

Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek, lelki atyáimnak, plébánosaimnak és barátaimnak, hogy megért bennem a hivatás és el tudtam indulni ezen az úton.  Így ebben az évben, 2011-ben jelentkeztem a debrecen- nyíregyházi egyházmegyébe, ahol felvételt is nyertem, és ez év szeptemberében megkezdtem teológiai tanulmányaimat az egri szemináriumban.

Kérem, imádkozzon értem és kispaptársaimért, hogy valóban Krisztushoz hasonlóvá válhassunk a szolgálatunkban.

Módosítás dátuma: 2016. február 16. kedd, 14:11
  Premium joomla templates by Lonex.

Olvassa be okostelefonjával

Mobile Barcode

Belépés



Szavazások

Hogy tetszik Önnek az új honlapunk:
 

Online felhasználók

Oldalainkat 18 vendég böngészi
Tartalom találatai : 254195