Főoldal Kispapok Diakónusok (2010-es évfolyam)
Diakónusok (2010-es évfolyam) PDF Nyomtatás E-mail

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_II_P4228545.JPGBakos Tamás vagyok, 27 éves. Forróról származom, ahol szüleimmel, testvéreimmel és anyai nagymamámmal élek. Általános iskolába is forróra jártam, majd Encsen a Váci Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Főiskolán szereztem tanítói diplomát. A főiskolai tanulmányok mellett a forrói általános iskolában dolgoztam, majd a diploma megszerezése után az Encsi Többcélú Kistérségi Társulásnál kaptam munkát, ahol két évet töltöttem. 15 évig néptáncoltam a forrói Hernádvölgye Néptánc Együttesben, és megalakulása óta tagja vagyok egyházközségünkben az idén 10 éve működő Katolikus Ifjúsági Kórusnak is.

A hivatás gondolata 2009 tavaszán ébredt fel bennem. Ez kezdetben azért volt nagyon fura, mert azelőtt soha nem gondoltam arra, hogy én valamikor majd pap leszek.

2009 márciusában azonban egy zarándoklatot szerveztek egyházközségünkből Győrbe, a vérrel könnyezett Szűzanya búcsújára, ahova akkor már második alkalommal hívtak engem is.

Első alkalommal is nagyon szép volt ez az ünnep, és akkor fogadtam meg, hogy ha alkalmam lesz rá, ide újra visszatérek majd. Ez a második alkalom azonban sokkal többet adott, mint amire számítottam. Ekkor megismerkedtem kispapokkal is, akikkel már ott, és majd hazatérésünk után is sokat beszélgettem. Már hazafelé foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen életük lehet ezeknek a fiúknak a szemináriumban és vajon miért választották ezt az életet. Ezek a kérdések a következő napokban egyre többet és egyre jobban foglalkoztattak, majd Húsvét hétfőn jött a gondolat, hogy talán nekem is ezt az életet szánja Isten

Ezt a felismerést egy hosszú, kérdésekkel, kételyekkel, vívódásokkal teli év követett. Közben több zarándoklaton is részt vettem, hogy tisztázzam magamban ezeket a dolgokat. Megismerkedtem olyan atyával is, aki segített megválaszolni a kérdéseimet, megismertem olyan kispapokat, akiknek a példája bátorított, és akik az óta nagyon jó barátaim lettek.

Ez alatt az egy év alatt nagyon sok kegyelmet és segítséget kaptam, aminek a hatására eljutottam odáig, hogy igent mondjak Isten hívó szavára, és ez év tavaszán beadtam felvételi kérelmemet az egri egyházmegye főpásztorának.

Visszatekintve az elmúlt időszakra egészében látom, hogy a vívódásokon, imákon, zarándoklatokon keresztül, az ott kapott kegyelmekkel és a tőle kapott barátok példájával hogyan is vezetett el Isten az igen kimondásáig, és ide az egri szemináriumba.

Hálát adok Istennek ezért az útért, amit nekem szánt. Hálát adok azokért az emberekért, akiknek a segítségén, gondoskodásán és szeretetén keresztül a saját szeretetét mutatta meg nekem. Most már én is csak bátorítani tudom azokat, akik érzik a hívó szót, hogy legyenek bátrak, és bízzák magukat Isten szeretetére, és mondjanak igent hívására.

A hívektől pedig azt kérem, hogy imádkozzanak értünk, akik elindultunk az úton, és imádkozzanak továbbra is azért, hogy legyenek mindig bátor fiatalok, akik el igent mernek mondani Isten hívására.

 

 

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_II_P4228550.JPGEcseri Pál vagyok, 1978-ban születtem Budapesten.

Sülysápról érkeztem az Egri Szemináriumba a Kisboldogasszony plébániáról és a Tápiómenti Nagyboldogasszony közösségből. Plébánosunk Dr. Szegedi László atya. A Váci Egyházmegyéhez tartozunk. A plébániánkon szolgál a Váci Egyházmegye ifjúsági referense, Dr. Farkas László atya is.

A szüleimmel éltem a szemináriumba való érkezésem előtt. Egy húgom van: Erzsébet, férjét Istvánnak hívják, május végén pedig született egy kislányuk: Dóra. 1996-ban elektroműszerész szakmát szereztem,1998-ban érettségiztem. Ezután műszaki főiskolára jártam, amit nem fejeztem be. 2002 és 2010 között Gödöllőn dolgoztam egy autóipari cégnél. Legkedvesebb szabadidős elfoglaltságaim: könyvolvasás, kirándulás, biciklizés, számítógépezés. Papi hívatásomról: két éve foglalkoztat intenzíven a papi hivatás gondolata, vannak régebbről is emlékeim, de igazán az elmúlt két évben éreztem meg a hívást. Hosszasan lehetne sorolnom emberek és közösségek neveit, akiktől Isten által kaptam egy-egy „lökést” papi hivatásom felé, de hely szűkében most ezt inkább nem teszem. Isten titka, hogy miért engem választott. Isten irgalmassága, hogy megvárta, amíg én ki tudtam mondani Neki az igent. A jövőről: Jézus szíve szerinti pap szeretnék lenni. Záró gondolatként: „Az Úr irgalmát hirdetem, amíg élek!”

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_II_P4228549.JPGKiss Dávid vagyok. Kistarcsán élek, és kispapként a váci egyházmegye szolgálatában állok. Van egy ikertestvérem, akit Andrásnak hívnak, szüleim pedig külön élnek. A hivatásom először körülbelül négy és fél, öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Elsősorban az oltárszolgálat és az embereken való segítés vágya miatt kezdtem el gondolkozni a papságon. Az Úr hívott meg, én pedig elfogadtam a hívását. Több példaképem is volt. Az első, Somlai József atya, aki tavaly augusztusig a plébánosom volt. Szüleim és családom után neki köszönhetem a legtöbbet. Az ő példája és lelki vezetése erősített meg leginkább hivatásomban. Jelenlegi plébánosom, Görbe József is sokat segített az alatt az egy év alatt, amióta közelebbről ismerem. Példáját látva az isteni kegyelem és a helyes papi élet egy másik megvalósítása tárult elém a már megismert példákhoz. Rajtuk kívül megemlíteném még Bakonyi Jánost és Orbán Csabát, akiket gyermekkorom óta ismerek, és akiknek a példája szintén megerősített.

Elszántan, teljes erővel és örömmel, reménykedve állok a tanulmányaim elé, és mindent megteszek, hogy a szemináriumban felkészüljek hivatásomra és az Isten jó és hűséges papja legyek.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_II_P4228527.JPGMarkovics Balázsnak hívnak, 1991. október 21-én születtem Vásárosnaményban. Vaján élek édesanyámmal, nagymamámmal és bátyámmal. Ketten vagyunk testvérek. Édesapám már az örökkévalóságban van. Tanulmányaimat a Molnár Mátyás Általános Iskolában kezdtem, majd középiskolai éveimet Nagyecseden, az Ecsedi Báthori István Református Gimnáziumban végeztem, ahol megszereztem az érettségit. Kiskorom óta ministrálok, és már akkor is kavargott a fejemben a gondolat, hogy papnak menjek. Sok segítséget kapok plébánosomtól, Fülöp Sándor atyától, aki hatással volt lelkiéletem kialakulására, és a kispapi pályám elindulására.

Másodikos gimnazista koromban mondtam ki magabiztosan, hogy pap szeretnék lenni. Ekkor halt meg édesapám, és ekkor éreztem meg igazán, hogy Jézus az, aki vezet és hív. Érettségi után jelentkeztem a szemináriumba, és felvételt nyertem, így elkezdtem első évemet debrecen-nyíregyházi egyházmegyés kispapként. Isten kegyelmét kérve, és bizalmamat belé helyezve kezdtem el utamat a papság felé.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_II_P4228531.JPGSimon Gáspár Balázs vagyok. 1990. 02. 23-án születtem Budapesten. Gödről származom, a Váci Egyházmegye elsőéves kispapja vagyok.

Hivatásomat illetőleg nagyon mély katolikus hívő nagycsaládból származom. Öten vagyunk testvérek, én vagyok a negyedik, két bátyám egy nővérem és egy húgom van. Már gyermekkoromban éreztem azt, hogy az Úristen engem a papságra hívott meg. Közrejátszott a hivatásomban, hogy anyuék először a házas hétvége tagjai és vezetői voltak, így ismertem meg a Partium határ menti vidékét is. Szüleim pár évvel később a Mécs közösségnek a tagjai lettek. Ezek a közösségek katolikus közösségek. Nagyon szép és jó élményekkel gazdagodtam ez idő alatt.

Felsőgödön a Plébániára jártam először gyermek, majd felnőtt énekkarba, ezen kívül részt vettem még az ifjúsági hittanokon és a Nagymarosi Ifjúsági találkozókon is. Általános iskolámat Gödön a Németh László Általános Alapfokú Művészetoktatási Intézményben végeztem, illetve Zeneiskolába is oda jártam, ahol először furulyát, később zongorát tanultam. Középfokú tanulmányaimat Szobon a Szent László Gimnázium és Diákotthonban végeztem. A gimnázium mellett a Váci Országos Magyar Cecília Egyesület által működtettet Egyházmegyei Kántorképző tanulója lettem. Mind a két helyen sikeresen vizsgáztam 2009-ben. 2009 tavaszán úgy éreztem, hogy az Úristen nem csak a papságra, hanem a szerzetesi életre is meghívott, így beadtam jelentkezésemet a Misszióstársaság Lazaristák tartományfőnökének. Meg is kezdtem ott a jelölt időmet, ami megerősített abban, hogy az én hivatásom az egyházmegyés papságra szól. Hosszas imádság, elmélkedés és lelki vezetőm tanácsai után úgy döntöttem, hogy 2010 májusában jelentkezem a Váci Egyházmegyébe. A sikeres felvételi után Beer Miklós püspök atya szándéka szerint az Egri Szemináriumban kezdtem meg tanulmányaimat.

Jelmondatom:„Jezu ufam Tobie” (Jézusom, bízom benned!)

Módosítás dátuma: 2016. február 16. kedd, 14:22
  Premium joomla templates by Lonex.

Olvassa be okostelefonjával

Mobile Barcode

Belépés



Szavazások

Hogy tetszik Önnek az új honlapunk:
 

Online felhasználók

Oldalainkat 35 vendég böngészi
Tartalom találatai : 254203