Főoldal Felszenteltek Felszenteltek (2009-es évfolyam)
Felszenteltek (2009-es évfolyam) PDF Nyomtatás E-mail

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_III_P4228528.JPGFüleczki Istvánnak hívnak, Szendrőből származom. Ez egy kis város Borsod-Abaúj-Zemplén-megyében. 20 éves vagyok. Az előző tanévben érettségiztem Edelényben, az Izsó Miklós Gimnáziumban, egy 5 éves német-szakos képzés keretén belül, ezt követően jelentkeztem az Egri Főegyházmegyébe kispapnak.

Szüleim jelenleg is Szendrőben élnek. Édesapám nyugdíjas, egész életében a munkának élt, amely a számomra példaértékű. Édesanyám annak szentelte az életét, hogy engem és testvéreimet a vallásos életre neveljen.

Ötödik gyermekként születtem a családba, 4 nővéremmel együtt vallásos neveltetésben részesültem. Nővéreim: Adrienn, Kornélia, Ildikó és Erika. Mára már mindannyian boldog családanyák.

12 éves koromtól klarinéton, 16 éves koromtól pedig szaxofonon játszok. A zenével sokszor kifejezésre juttathatjuk a legmélyebb érzéseinket is, amiket nem lehet szavakba önteni.Az Úr magához hívó szavát 18 évesen hallottam meg, amikor egy lelkigyakorlaton, un. Fülöp-kurzuson vetem részt Miskolcon. Ezelőtt is vallásos közegben éltem, de mint egy fordulópont következett be az életemben ekkor. Ezt követően több hasonló lelkigyakorlaton is részt vettem, többek között Erdélyben Pálpatakán. Ezek a mély istentapasztalatok megerősítették a hivatásomat. Köszönettel tartozom a plébánosomnak, aki nagy segítségemre volt a hivatás terén, sokat tanultam tőle, s a családom is támogat mindmáig. Hiszem azt, hogy az imának nagyon nagy a megtartó ereje, ezért hálával tartozom a szendrői híveknek is, akik imáikkal kísérik utamat. 2011 szeptembértől tanulok az Egri Hittudományi Főiskolán, s bízom abban, hogy a szemináriumi évek Isten hű pásztorává formálnak.

Jelmondatomként II. János Pál jelmondatát választottam: „Egészen a Tiéd”

 

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_III_P4228542.JPGPálfalvi Tamás vagyok, 22 éves, váci megyés kispap. Ez a második évem szemináriumban, tavaly Vácot voltam propedeutikus éven. Ahogy visszatekintek hivatásom alakulására, egyre tisztábban látom, hogy egyenes út vezetett a szemináriumba. Öt testvérem mellet nőttem fel hagyományos katolikus vallású családban Dunakeszin. Ők plántálták belém a hitet, szeretetet, Isten – és világképet, végtelen hálával tartozom nekik ezért.

Már kisiskolás koromtól kezdve sokan mondogatták, hogy papnak kellene majd mennem, de ez körülbelül annyit jelentett nekem, mint hogy legyek postás, vagy tanár, vagy bármi. Serdülő koromtól kezdve egyre inkább kerestem a férfiideált és emellett Istent. Eközben kántorképzőt végeztem és a Piarista Gimnáziumba jártam Vácra. A kezdeti lelkesedés nagy volt és elhivatottságot is éreztem a papi pálya iránt, de közben pár negatív tapasztalat visszariasztott, és persze ismerőseim bíztatására is más irányba fordultam. Öt évig tiltakoztam Isten szándéka ellen, a végére testileg-lelkileg belebetegedve és már nem maradt más lehetőségem, csak a papság. Ez alatt az idő alatt megismertem papokat, illetve jobban megismertem papokat, akiknek hivatása vonzott erre a szolgálatra. Sokat köszönhetnek itt a Legio Christinek és plébánosomnak.

Miután szakmát szereztem (banki szakügyintéző) és fél évet albérletben töltöttem, sok csend, gondolkodás közben, meghallottam másodjára is Isten hívását papjai közé. Ekkor végleg igent mondtam és innentől kezdve egyre boldogabb az életem.

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_III_P9160639.JPGStrahl Péter vagyok, Budapestről jöttem, azon belül is egy békásmegyeri lakótelepről, közel a Duna-parthoz. 1960. január 1-jén születtem Sárbogárdon. Nagymamám még abban az évben a nagykendőjében vitt el megkereszteltetni az alapi templomba. Most visszatekintve látom csak, hogy milyen nagy dolog történt akkor velem, ami aztán az évek folyamán munkálkodva bennem vezetett el addig, hogy a papi hivatást válasszam. A budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem 1978-ban. Később fényképésznek tanultam, hogy alkotókészségemet és szépre törekvésemet kifejezhessem. Az 1990-es évek végétől vállalkozóként dolgoztam a kereskedelemben. Érdeklődésem egyre inkább lelki és szellemi dolgok felé fordult. Egyre erősödött bennem az a meggyőződés, hogy életem, életünk, legfontosabb eleme a SZERETET. Így vált útmutatómmá Jézus és a Szentírás. Nagy hálával tartozom Janig Péter atyának a budapesti kórházlelkészség vezetőjének, akinél elsőáldozó is lettem. Az ő irányítása alatt kezdtem el az önkéntes beteglátogatást, ami a mostoha kórházi viszonyok mellett is sok örömöt okozott. Az ő biztatása, bátorítása és ajánlása nélkül, most nem lehetnék ennek a gyönyörű város papneveldéjének a növendéke. Köszönöm még a sok kedves betegnek, a kórházlelkészség közösségének és barátaimnak az értem mondott imáikat. Remélem, hogy hat év múlva tudásban, lelki és szellemi javakban gyarapodva szolgálhatom majd embertársaimat, közösségemet, úgy ahogy azt Jézus is szeretné: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28)

 

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_III_P42285351.JPGVersler Sándor vagyok. 1989. április 22-én születtem Ungváron. Rahóról származom és jelenleg ott is lakom szüleimmel együtt. A Munkácsi Egyházmegye papnövendéke vagyok. Egyedüli gyerek vagyok a családban. Vallásos családban nőttem fel, így gyermekkorom óta vallásos nevelésben részesültem. Édesanyám mindig elvitt a templomba, minden héten hittanórára jártam. 10 éves koromtól kezdve ministráltam a Rahói Nepomuki Szent János Plébániatemplomban. Rahón fejeztem be az ukrán nyelvű középiskolát és 2004-ben felvételt nyertem a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba, ahol 3 év tanulás után leérettségiztem. A líceumban tanultam meg viszonylag jól beszélni magyarul, hiszen addig nem igen hallottam „tiszta” magyar beszédet.

A hivatásomat már gyermekkoromtól éreztem magamban, és mindig azt mondogattam, hogy én pap leszek. De akkor még csak annyit láttam a pap életéből, hogy szépen misézik, keresztel...  Édesanyám mindig megmosolygott amikor ezeket mondtam, a válasza pedig ez volt: „Jól van kisfiam, meglátjuk”. Az évek múlásával elhalványult bennem ez az érzés és elkezdtem más pályára készülni: informatikus szerettem volna lenni. De az Úrnak más tervei voltak velem kapcsolatban. Amikor II-os lettem a líceumban, Rácz István került Técsőre plébánosként. Én pedig vasárnaponként mindig segédkeztem neki a szentmiséken. Esténként sokat beszélgettünk, és egy ilyen beszélgetés alkalmával ő megkérdezte tőlem: „Sándor, nem szeretnél pap lenni?” Válaszom az volt, hogy ez nem nekem való. Többet nem is beszéltünk erről. De utána sokszor előjött ez a gondolat bennem. Egy év gondolkodás után először csak István atyának mertem elmondani az érzésemet, hogy én pap szeretnék lenni. Miután befejeztem a líceumot jelentkeztem Majnek Antal főpásztoromnál és ő felvett a kispapjai közé. Ezek után egy évig a Munkácsi Egyházmegyébe voltam hivatástisztázáson. Először Ungváron Molnár János atyánál, utána pedig Aknaszlatinán Butsy Lajos atyánál.

2008 szeptemberében kezdtem tanulmányaimat a Váci Szemináriumban, most Isten kegyelméből folytatom itt Egerben.

Jelmondatom: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor 8, 21)

 

b_100_0_16777215_0___images_stories_honlap_kepek_Kispapok_III_P42285381.JPGZsova Jánosnak hívnak, Miskolcon születtem. Hernádnémetiben nőttem fel, 42 éves vagyok. Édesapám nyolc éves koromban meghalt, jelenleg édesanyámmal élek. Egy testvérem van, Ő családjával Szegeden él. Gyermekkoromtól kezdve vallásos nevelést kaptam. Életem során mindig jól éreztem magam a templom környezetében. A gimnáziumi érettségi után gazdasági vonalon képeztem magam. Az elmúlt 15 évben vállalkozásban könyvelőként dolgoztam. Eközben elvégeztem a miskolci kántorképző tanfolyamot. Szabadidőmben a Selyemréti Szent István Templom kórusában énekeltem. Munkám mellett lelkipásztori kisegítőként tevékenykedtem. Szentségimádásokat, keresztúti ájtatosságot és különböző litániákat vezettem. A lakóhelyem szomszédos plébánosaival jó kapcsolatot alakítottam ki. Megtapasztaltam a papi hivatás szépségét és nehézségeit. Az utóbbi években éreztem, hogy nem a „helyemen vagyok”. A könyvelői munkám során az embereket segítettem, szolgáltam, de nem abban a formában, amiben szerettem volna. 2009 májusában felvételemet kértem a szemináriumba. Érsek- Főpásztorom felvett, jelenleg az Egri Főegyházmegye első éves kispapja vagyok. Hálát adok, hogy a gondviselés kiválasztott és megtartott, hogy késői hivatásként mertem igent mondani erre a szép feladatra. Végül megköszönöm azoknak, akik imáikkal segítettek, és a jövőben is imádkoznak hivatásom beteljesedéséért.

Jelmondatom is kifejezi meggyőződésemet: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket „(Jn 15,16)

  Premium joomla templates by Lonex.

Olvassa be okostelefonjával

Mobile Barcode

Belépés



Szavazások

Hogy tetszik Önnek az új honlapunk:
 

Online felhasználók

Oldalainkat 14 vendég böngészi
Tartalom találatai : 233915